Zöld lencsén keresztül

A világ összefügg, és akármiről van szó, mindenről szó van. Babits Mihály  

A térség értékeiről és szépségeiről sok helyen esik szó, mindenki látószöge más és más. De milyen az, amikor kimondottan ökológiai és természetvédő szemszögből nézünk egy tájra, nyitott szemmel, de úgymond zöld lencsén át? Mennyivel láthatunk többet és mivel gyarapodhatunk?

Ez a rovat a természet iránt érdeklődő olvasóknak, kirándulóknak és vendégeknek szól. Azoknak, akik meg szeretnének hódítani egy tanúhegyet és nem bánják, hogy csak gyalogút vezet fel a csúcsra, akik éjjel nem a mesterséges fényjátékokat keresik a tájban, hanem a fényszennyezés mentes csillagos égboltot nézik szívesen és örömüket lelik egy üde rétben vagy egy-egy szárazan rakott támfalon napozó gyíkban, valamint szívesen kapnak ízelítőt a helyi értékek és szépségek mögött rejlő ökológiai háttérből.

HOGY MILYEN IGAZ az a megállapítás, hogy érdemes nyitott szemmel járni a világban, az akkor is észlelhető, ha természeti környezetünkről, és főképp változásainak érzékeléséről van szó. Egy kivágott erdő látványos, ugyanígy egy újabb gyalogút leaszfaltozása, azonban ezek azok a változások, melyeket szívesen észlelnénk? Viszont ökológiai értékek észleléséhez már kis odafigyelés és érdeklődés is szükséges.

A Tapolcai-medence legszebb részének, a Hegymagas és Szigliget között húzódó Felső-Kongó-rétnek újjáéledését nemcsak szakértők vehetik észre, mi is gyönyörködhetünk benne.

Ha Balatonederics felöl elindulunk Szigliget irányába a 71-es főúton, markáns különbséget tapasztalhatunk az út két oldalát kísérő táj között. Jobbra, a Balaton felé szinte mindent elborít a mellmagasságig növekvő aranyvessző, tudományos nevén Solidago, melynek elszáradt kórói kifejezetten lehangoló látványt nyújtanak ősztől tavaszig. (Az amerikai illetőségű növény néhány évtizeddel ezelőtt jelent meg Magyarországon, és mint kerti dísznövény kezdte dicstelen pályafutását. Azóta inváziószerűen terjedt szét az ország minden zugában és hallatlan károkat okozott a természetes vegetációban.)

Ha az utazó viszont az út bal oldalára veti tekintetét, valami egészen más kép fogadja. Egybefüggő, csodálatosan zöld rét hullámzik szinte a horizontig. Első pillantásra egy érintetlen területnek tűnik, pedig még nincs tíz éve, hogy ugyanolyan lepusztult, elgyomosodott állapotban hervadozott, mint az út túlsó oldala. A hazai természetvédelem egyik legjobban sikerült eredményét látjuk magunk előtt, a gondosan előkészített, tudományos alaposságú rehabilitációs munka meghozta gyümölcsét. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park több éves – Európai Uniós forrásból finanszírozott – munkája a szemünk elé táruló festői panoráma. Az aranyvessző nagy részét kiirtották, a rétet ismét kaszálni kezdték, nem zsarnoki módon, épp csak annyira, hogy az elérhető legjobb természetességet kihozzák belőle. A gyep gyorsan regenerálódott és hamarosan érdemes volt megkezdeni az első felméréseket a növény- és állatvilág visszatelepülésével kapcsolatban.

A Felső-Kongó-rét sokféle vizes élőhely-típust foglal magába, melyek neve inkább csak a biológiában jártas szakértők számára beszédes. Sztyepprétek, mocsárrétek, kaszálórétek, sásrétek váltogatják egymást, de a fás növényzet szinte teljesen hiányzik. A Magyar Biodiverzitás-kutató Társaság 60 főből álló kutató csoportja a Felső-Kongó-réten rendezte meg 2014-ben éves Biodiverzitás napjait és 1850 fajt, gombákat, mohákat, füveket, fákat, rovarokat és madarakat határozott meg és vett listába. A Társaság 2008 óta a térségben már öt különféle helyszínen rendezett oktatási és adatgyűjtési programokat, így pl. a Káli-medencében a szentbékállai Fekete-hegyen is, ahol páratlanul gazdag élővilágban és változatos tájképben 2200 fajra leltek a kutatók.

A Felső-Kongó-réttől tovább haladva a 71-es úton, nem sokkal később elérkezünk a Hegymagas felé vezető úthoz és látóterünket teljesen betölti a Szent-György-hegy. A 71-es út szélén még megmaradt és a tájképet döntően alakító öreg nyárfák széleskörű civil összefogásnak köszönhetik fennmaradásukat. A fák állapotáról faápolók által készített szakértői tanulmányok nyilvános bemutatása akadályozta meg az egészséges fák már betervezett kivágását.

Ezen a vidéken szintén érdemes egy zöld lencsén keresztül körülnézni. Más itt az alapképlet, mint a Kongó-rét esetében. Amíg ott egy jól megtervezett, de az idővel versenyt futó kezdeményezésről van szó, addig a Szent-György-hegyen a több évszázad alatt kicsiszolt, az erőforrásokkal takarékosan gazdálkodó és a természeti környezetnek is teret adó emberi társbérletnek lehetünk tanúi. Kevés olyan hely akad az országban, ahol az emberi élet ennyi teret engedne az élővilág virulásának egy tulajdonképpen folyamatosan művelt és sűrűn beépült, teljesen ellenőrzés alatt tartott környezetben. Elég egy rövid séta a Hegymagas fölötti présházak között kanyargó utakon és rögvest látni fogjuk, miről is van szó. A kőfalakon megszámlálhatatlan mennyiségben nyüzsögnek a fali gyíkok, de búvóhelyül szolgálnak rézsiklónak, erdei siklónak is. Ahol a gazda még tiszteli a hagyományokat, ott gyümölcsfák szegik a présházat és kisebb-nagyobb foltokban az eredeti növénytakaró tölgyeseiből is akad még egy-egy példány. Nem véletlen, hogy a terület helyben fészkelő madárállománya figyelemre méltó fajgazdagságú. A hegyen 47 szőlőfajt tartanak nyilván, ez az agro-biodiverzitást kedvelők érzékszerveit gyönyörködteti ugyanúgy, mint a helyben megtekinthető többszáz féle színű íriszvirág. Természetesen azok sem szenvednek hiányt, akik házi borokban lelik örömüket.

A Balaton-felvidéket járva számos hasonló területtel találkozhatunk, közülük említhetjük akár Zánka térségét vagy a Káli-medencét. A természethez közeli tájjárás egy bizonyos fokig szembe megy egyoldalú haszonelvű érdekekkel, melyek térnyerése nyomán egyre-másra bukkannak fel a túlméretezett, hivalkodó házak, a katalógus alapján épített steril díszkertek és a szürreálisan magasra rakott és sivár betonból épített támfalak. Őrizzük meg a tanúhegyek ősi szépséget, benne az emberrel és a vadon élő flórával, faunával. Érdeklődésünkkel, tudatosan természet közeli turisztikai aktivitásunkkal és a helyiek felé történő visszajelzésekkel segíthetjük a jó, fenntartható folyamatokat. Érdemes erre figyelmet fordítani, hiszen a táj, az élővilág sokszínűsége magával ragadó és az ember-természet együttélése (ma még) példaértékű. És ez így is kellene hogy maradjon.